(fáj. igen)
Mindenesetre köszönet a Kedvesnek és Gábornak, akik egész idáig ittvoltak, és elfeledteték velem, hogy most van vége a kedvenc zenekaromnak, és Ádámnak, akitől sajnos már kilenckor búcsút vettünk (nagynehezen), viszont még a Gesztenyés didergős teraszán ülve rajzlt nekem egy rókatündért. Ha olyan kedvem lesz, majd megmutatom, aranyos lett;)
Itthon aztán megnéztük az Amerikai szépséget, egy halom süti és sósmogyoró kíséretében, a filmet továbbra sem értem, viszont a szétcsúszott beszélgetéseket szeretem, őket meg főleg, nagyonnagyon.
Nem szeretném elkiabálni, de kezdem ismét egyenesben érezni magam.
Most minden rajtam múlik és minden pillanat az enyám lehet, ha ki tudom nyújtani a kezem érte.
Csak akarnom kell...
It was one of those days when it's a minute away from snowing and there's this electricity in the air, you can almost hear it. And this bag was, like, dancing with me. Like a little kid begging me to play with it. For fifteen minutes. And that's the day I knew there was this entire life behind things, and... this incredibly benevolent force, that wanted me to know there was no reason to be afraid, ever. Video's a poor excuse, I know. But it helps me remember... and I need to remember... Sometimes there's so much beauty in the world I feel like I can't take it, like my heart's going to cave in.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése