Damage

Nem kicsit kész volt a tegnap este, nem szeretném megismételni, egymás után követtem el a hülyeségeket, és...
(nem fogom leírni, mert mióta van kézzelírós naplóm meg mindenféle levelezéseim, kevésbé érzek kényszert arra, hogy nyilvánosságra hozzam a démonaim kilétét. végül úgyis csak a szerelem marad)
...És az lett a vége, hogy egy sikátorban sírtam, Miki vállán, alig hallható félszavakkal elmondtam neki mindent, és igazán az rázott meg, hogy nem akart hülye és tökéletesen felesleges tanácsokkal megváltani, csak ott volt, átölelt, és biztosított arról, amire talán nincs is bizonyosság.

Visszamentem...



Összetörtem.
Végem.
Őrülten sajnálom...