Tényleg nem kell megijedni, ez az egész nem fog sokáig tartani, már készül a saját tárhely és a teljesen saját blog, minden csak idő és kedv kérdése;) Ma végül mégis a Kedvesnél kötöttem ki, belecsöppentem egy családi ebédbe, nem gond, de előtte még megtanultam lezongorázni az Illa Tidandi jobb kezét, amilyen jól hangzik, annyira egyszerű;)
(igen, tényleg jobb kedvem van, mint úgy általában... lezuhantak a kövek...)
Holnap évnyitó után elmegyünk a balesetire a Kedvessel, mert, ha tényleg tört a lábujjam - és ez eléggé valószínű - akkor bizony fizetni fog a biztosító, nem is keveset, és most igazán jól jönne a pénz; ha meg 'csak' zúzódás, akkor is szerezni kell egy felmentést az elkövetkező pár hétre, mert járni tudok sarkon, de egyéb mozgásokat (ugrálás, futás, blöe) már kevésbé és maximális fájdalommal. A sarkonjárás örömére már nőtt is egy hatalmas vízhólyag az említett testfelületemre, tiszta boldogság lesz így a tervezett hétvégi borz-expedíció (legalább akkora, mint a holnapi évnyitó lábujjnyomorgató-magassarkú cipőben:S) Tervbe van még véve pár szüret, egy állítólagos Mentoldimidzs-koncert az Egálban (de adri névnapi partija mindenképp), illetve az, hogy illatos-omlós csirkét sütök a Kedvesnek, mert szereti, én meg őt szeretem, nagyon;)
Lehangolódás-agonizálás ellen pedig kitűnőek a Teszkóban 84 forintért beszerezhető színes tollkészletek, 10 ragyogó szín, mellé egy naplóként funkcionáló tiritarka és egy kisebb fekete füzet, röhejesen olcsón, meg csodaszép csomagolópapír-halmok = pillanatnyi örömök és lehunyt szemhéjak mögött felsejlő szivárványok.
Most ez van.
Meg lábfázós éjszakák:S
Az ötödik ősz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése